furcsa gondolatok járnak a fejemben. találtam egy videót,ami még tavaly készült. egyik évfolyamtársam csinálta. a barátokról. a szárnyatlan angyalokról. olyanok is vannak a videóban,akiket ismerek,és akik tavaly még nagyon közel álltak hozzám. fura érzés volt most visszanézni. fura,mert már nem vagyunk...olyan közeli barátok. inkább csak el tudunk beszélgetni. vagy még azt se. fura érzés,hogy akiket a legközelebbi barátimnak mondok, vagy akit a legjobban szeretek,azzal/azokkal töltök a legkevesebb időt. a legjobb barátommal már nemtudom mióta nem beszéltem rendesen. nem írok rá msnen...ő se ír rám. ha pedig mégis beszélünk,akkor kb 3 mondat és ennyi. találkozni pedig még ritkábban találkozunk. nincs egyetlen olyan ember sem a környezetemben,aki legalább 7 napból 4en ott lenne,és akinek ott lehetnék énis. akivel beszélgethetnék ( élőben.).akivel megoszthatnám a gondolataimat, aki kipanaszkodná nekem magát. akivel lennének közös élményeink,akivel nevethetnénk.akit ha kell,megölelnék. és aki átölelne ha kell. persze, boldog vagyok. és van aki tudja is hogy miért. leginkább azért. más okból is boldog vagyok, de végre szabadnak érzem a lelkem. megszabadult a múlttól. tényleg sikerült továbblépnie,mi több, el kezdte építeni a jövőt. bármi is volt eddig, jobb lesz most. máshogy alakulnak majd a dolgok. csak hiányoznak a barátok. az igaz,őszinte barátok,akikkel találkozhatok is. egyszóval,akikkel ott lennénk egymásnak. mindig.
fura... :)
2010.03.21. 14:33
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr61856681
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek