Elutazott a szerelmem. Messzire, külföldre. S olyan,mintha az egyik felem is vele ment volna. Nagyon hiányzik. Remélem, hamarosan visszajön, hogy megint a karjaimba zárhassam.

Titokzatos kommentelőm akadt. Csak ma vettem észre, de kitudja mióta vár a komment. Nagyon hasonlít az amit leírt, arra, ahogy én látom a világot. A segítségét is felajánlotta. Jó lenne tudni, ki az. Az írta, szépen írok, művészien,csak kicsit szomorúan. Szerintem inkább csak...elmélkedve, nem pedig szomorúan; bár néha elég nagy az önkritikám. Szeretném megérteni a világot, az embereket, az érzéseket, reakciókat, lehetőségeket. És ezt, nem lehet állandóan nevetve. Persze, haverokkal, olyanokkal akikkel eddig nem voltam igazán jóban, tudok hülyülni. De néha, amikor egyedül vagyok itthon, s például a szerelmem sincs velem, mint most...akkor kiülök az ablakba, és elgondolkozom a világon. Újabban novella írásba kezdtem. Már publikáltam egyet, ezen kívül még van kettő. Plusz, rajzolni is elkezdtem, több-kevesebb sikerrel. Talán belinkelek ide egyet. Most csak ennyit terveztem. NIncs több ötletem, mit írhatnék. Hiányzik a szerelmem...