Holnap évzáró. Vagyis, péntek óta nincs suli. Elkezdődött a nyár, tombol a jóidő, én meg itthon ülök, és...gondolkozom. Sikerült megint hülyeséget csinálnom. csak azért, mert megint rámtört az "egyedül vagyok" érzés. Mikor fogom végre megtanulni, hogy az érzéseimet magamban kell tartanom?...
Hányszor fog még megtörténni újra és újra, mire rájövök, hogy mennyire megbántom az embereket az őszinteségemmel, a gondolataimmal? De ha nem mondom ki, akkor meg olyan, mintha hazudnék. Nem?... talán a gondolataimmal van a gond. Minden, amit eddig tettem, azért volt, hogy szeressenek. Hogy elfogadjanak az emberek. És, mintha semmi sem változott volna. Vagy...csak igaza van 1-2 embernek. Annyira hozzászoktam az egyedülléthez, a rossz hangulathoz, hogy nem tudok szabadulni tőle. Hogy nem veszem észre, ha megváltoznak a dolgok.
Szeretnék változtatni, megváltozni. Szeretnék azzá lenni, aki igazából vagyok. Segítségnek, plusz energiának, jókedvre derítőnek az emberek számára. Nem pedig egy depresszív koloncnak maradni. Mert így érzem. Megint.
Pedig nyár van. Nyár. A vidámság és az örömök ideje.
Utolsó kommentek