A vampire prince's life

Utolsó kommentek

  • York Ketchikan: A világ nem fekete-fehér, csak tekints a jin-jangra: a feketében ott a fehér és vica versa. Ha már... (2011.09.08. 23:23) Rossz.Rossz?
  • VampireLady: Olyan jó lehet a barátnődnek, hogy ilyen figyelmes és szerető barátja van:) engem eddig mindenki k... (2010.12.16. 20:30) Nyári rege
  • VampireLady: Szia:D most regisztráltam az oldalon és nagyon meglepődtem, hogy rajtam kívül is vannak ilyen "vám... (2010.12.16. 20:30) Tűzhányó
  • Vámpírherceg: @Draco Fenrir: Igen, meglepően hasonlít a gondolkodás módunk. Legalábbis a kommented alapján nagyo... (2010.07.31. 15:11) Június 17.
  • Draco Fenrir: Annyira átérzem a helyzetedet. Én is tapasztaltam már hasonlót, és ha akarod, segítek neked megvál... (2010.07.31. 15:06) Június 17.
  • Utolsó 20

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Június 17.

Vámpírherceg 2010.06.17. 13:52

Holnap évzáró. Vagyis, péntek óta nincs suli. Elkezdődött a nyár, tombol a jóidő, én meg itthon ülök, és...gondolkozom. Sikerült megint hülyeséget csinálnom. csak azért, mert megint rámtört az "egyedül vagyok" érzés. Mikor fogom végre megtanulni, hogy az érzéseimet magamban kell tartanom?...

Hányszor fog még megtörténni újra és újra, mire rájövök, hogy mennyire megbántom az embereket az őszinteségemmel, a gondolataimmal? De ha nem mondom ki, akkor meg olyan, mintha hazudnék. Nem?... talán a gondolataimmal van a gond. Minden, amit eddig tettem, azért volt, hogy szeressenek. Hogy elfogadjanak az emberek. És, mintha semmi sem változott volna. Vagy...csak igaza van 1-2 embernek. Annyira hozzászoktam az egyedülléthez, a rossz hangulathoz, hogy nem tudok szabadulni tőle. Hogy nem veszem észre, ha megváltoznak a dolgok.

Szeretnék változtatni, megváltozni. Szeretnék azzá lenni, aki igazából vagyok. Segítségnek, plusz energiának, jókedvre derítőnek az emberek számára. Nem pedig egy depresszív koloncnak maradni. Mert így érzem. Megint.

Pedig nyár van. Nyár. A vidámság és az örömök ideje.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr972088970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Draco Fenrir 2010.07.31. 15:06:43

Annyira átérzem a helyzetedet. Én is tapasztaltam már hasonlót, és ha akarod, segítek neked megváltozni. Régen én is sokat voltam egyedül, emiatt gyakran rám tört a melankólia, sőt olykor a depresszió is kerülgetett. Aztán rájöttem, hogy csak a hozzáállásomon kell változtatnom. Rájöttem, hogy a világ sokkal jobb, mint amilyennek eddig láttam, és ami rossz benne, azért nem én vagyok a felelős. Megtanultam optimista, és jókedvű lenni. Az emberek sokkal szívesebben beszélgettek velem akkor, mikor nem rontottam el a hangulatot a depressziós gondolataimmal. És nem feltétlenül számít hazugságnak nem kimondani valamit, főleg akkor, ha nem az a megfelelő alkalom hogy kimondjuk. Nem jó dolog a többieket folyamatosan melankolikus dolgokkal terhelni. Pláne akkor, ha sokszor nem is megalapozott a szomorúság. Mert arra is rájöttem, hogy néha ok nélkül ragaszkodom a rossz hangulathoz. Azt hiszem, eltúlzom a dolgokat, sokkal rosszabb színben látom a világot, mint amilyen valójában. Mikor ezt észrevettem, megpróbáltam optimistább lenni. Először nagyon nehéz volt, de mikor sikerült, utána sokkal jobban éreztem magam, és már nem terheltem vele a többi embert, így egyre kevesebbet voltam egyedül, és ez is segített a változásban.
Szerintem nagyon hasonlítunk egymásra, remélem, segíteni tudtam a tanácsaimmal. Egyébként tetszik a stílusod, ahogy írsz, művészi, de kicsit túl szomorú.

Draco Fenrir

Vámpírherceg 2010.07.31. 15:11:15

@Draco Fenrir: Igen, meglepően hasonlít a gondolkodás módunk. Legalábbis a kommented alapján nagyon így tűnik. Sajnos csak most vettem észre a kommentedet. Nemtudom hogy kerülte el eddig a figyelmem...Talán kicsit túl szomorú...volt. Most már sokkal reálisabban látom a világot. És,boldog vagyok. Szeretek valakit, ő is engem, és vannak barátaim. Olyan emberekkel is elvagyok, akik eddig kerültek...vagy én kerültem őket? :) talán is-is.
süti beállítások módosítása