A vampire prince's life

 Megnéztem a filmet múlt vasárnap. Ma pedig végre befejeztem a mesesorozatot is. Nagyon tetszett mind a kettő. Kellőképpen gyermeki, nevettető, de ugyanakkor elgondolkodtató, és komoly is. Milyen egyszerű is lenne uralni mind a négy elemet, és egyensúlyban tartani pengeélen táncoló világunkat. Előhívni és idomítani a levegőt, a vizet, a földet és a tüzet. Egy testben egyesíteni őket, a békéért és a biztonságért. Ugyanakkor, hatalmas felelőség az ilyen hatalom, mely fölébe kerekedhet az embernek, és leigázhatja. Eluralkodhat birtokosán a hatalomvágy, az uralkodási szándék. MInél nagyobb hatalom van a kezünkben, annál nagyobb a felelőségünk is. Annál több emberért felelünk. A legalsó szint magunkért felelni, majd a szüleinkért, szerelmünkért, családunkért, barátokért...és így tovább, bővítve a kört. Ennek minden ember része. Senki sem bújhat ki a feleőség alól. Amíg egymás mellett élünk,egymástért is felelünk. Tehát ha összeesik mellettem valaki, akkor nem lépem át! Mert kitudja, talán a valamikor az én kocsimból kipöfögő szmog okozta a szívinfarktust, amitől összeesett. Vagy épp nincs kocsid? Akkor lehet, hogy az a busz ami téged szállított, az adta ki a szmogot. nem jársz busszal? Jó, akkor talán múltkor a te biciklid elől kellett félre ugrania, ami tahikardiát okozott nála, melynek későbbi szövődménye lett az infarktus...folytathatnám. Felelősek vagyunk egymásért. Amíg együtt, egyhelyen élünk. Majd ha egyedül fogsz élni, egyes egyedül, ott, ahol nincs más élet!, akkor csak magadért leszel felelős. De amíg olyan helyen élsz, ahol van élet, addig felelős vagy másokért is. Másokért és a környezetedért. És nagy pech, mivel a Földön elég kevés helyről mondható el, hogy nincs ott élet. Vigyázzunk egymásra. ÉS a világunkra.