Darabokban heverek...csak ennyit tudok írni. És...mindenben bizonytalan vagyok. Hol van az a világ, amit szerettem? Miért hullik darabokra minden? Miért ...kell mindennek bizonytalannak lennie? Hol van az...az az érzés, ami mindent rendbe tett? Egy ölelés elég volt, hogy elhiggyem, mindennek van értelme, és hogy igeni van értelme küzdeni a céljaimért. Most pedig a feladás szélén állok...Miért?
...
2011.04.08. 22:19
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr672810803
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek