Félek, és csak azt szeretném, hogy itt legyen velem. Hogy egy picit, legalább néhány órácskát vele tölthessek. Soha többé nem leszek olyan,mint azelőtt. Csak legyen itt velem. Félek. Szükségem van rá. Csak itt lenne velem...csak magához ölelne. Tegnap azt mondta, lehet, hogy feljön. Aztán elment tesójáékhoz, hozzájuk hamarabb elígérkezett. De úgy reménykedtem, hogy mikor megy, akkor feljön, beköszön és ad egy csókot...aztán megy tovább. Egész nap a takaró alatt feküdtem...nem éreztem jól magam. Nem mondtam el neki mindent, amit az orvosok mondtak. Nem akartam,hogy aggódjon. De nem bírtam...joga volt tudni...és ezzel megint elrontottam a kedvét. Mindent elrontok, pedig csak a közelségére vágyom...ha megint láthatnám,ha megint érezhetném, minden rendbe jönne. Beteg lennék, persze...de nem érdekelne. Mert tudnám,hogy a szerelmem mellettem van. Szeretem...és félek.
Félek...
2011.09.11. 12:38
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr273217718
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek