Sosem gondoltam, hogy valaki egyszer ráébreszt majd, mennyire rossz ember vagyok. Hogy folyton bántom a körülöttem lévőket, a legközelebb állókat a legjobban - akár egy sündisznó. Hogy ezért nincsenek barátaim,vagy hogy a hajdani legjobb barátom ezért...kezdett el utálni. Mert elviselhetetlen vagyok. Röviden, tömören. Nem tudom, hogyan változzam, mit tegyek. Jelenleg azt sem tudom, mit gondoljak magamról. Egy..."kézikönyvben" sem írják le,mi a teendő,ha rájövünk,hogy rossz emberek vagyunk. Bár, a szar érzés, biztos általános tünet. Utálni nem utálom magam...szomorú sem vagyok emiatt. Csak...fura...olyan...üres érzés. Hogy...tehát, ennyit ért a 18 évi létezés, küzdés, elbukás,majd újrakezdés. Sikerült elérni, hogy rossz ember legyek. Ezt a 18 évet...nem lehet visszatölteni az elejétől...az élet, nem egy játék; építkezni már csak erre lehet. De ha rossz az alap...milyen lesz a ház? Majd az idő eldönti. Kitudja - ezek után -, milyen emberré tudok fejlődni. Próbálkozom.
Próbálkozom.
2011.08.08. 10:02
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr633133423
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek