Ma eszembe jutott egy idézet. A hamis mosoly mindent elfed. Örömet, bánatot. Emberek százait csaphatjuk be jó szándékból,vagy csak valós érzelmeink leplezése miatt. De a hamis mosoly álcája mögött önmagunk lehetünk. Teljesen önmagunk...saját, beteg lelkünkkel. Hát nem szép az emberi társadalom, hogy ezt akarja? :) Csodálatos faj vagyunk. Csak egy dologgal van baj...én is ehhez a fajhoz tartozom. Azonban...valahogy én mégis megtudom érteni azokat is,akik önmagukat adják. Akik nem mosolyognak rám hamis mosolyukkal, leplezve undorok,utálatuk,dühük, vagy csak a szomorúságuk. Minden embernek ezt kellene...miért nem megy,emberek? Fontosabb az,hogy menő, mosolygós emberekkel legyetek körülvéve, mint hogy mély érzésű, megértő...és a bajban mellettetek álló barátokat,társakat, vagy csak ismerősöket szerezzetek? Tény. Az élet...szép - átlagosan.; de az élet? Beteg.
Sokadik...
2011.08.27. 20:12
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr353184420
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek