hát, úgy a nagyvilágban már megszoktam,hogy énvagyok a bűnbak,és a hibás. hogy mindent rámfognak. de hogy még a családban is...
a lényeg annyi, hogy tesóimat vinnem kellett valahová,és apám azt mondta, ha akarom,otthagyhatom őket,és majd visszamegyek értük amikor végeztek.
anyám felhívott...és leb@szott azért,amiért otthagytam őket egyedül...(mellesleg egy templomban, pásztorjáték, ergo betlehemes próbán...vagy 4 felnőtt,és kb másik 20 gyerek társaságában...)
aztán azért is le lettem b@aszva,mert hugom délelőtt megmutatta,mit mondott anyám,mit adjak rá,ha viszem őket délután. mint kiderült,mégsem azt kellett volna,amit mutatott. és ezért is én lettem lebaszva, mert hát mint nagynak látnom kellene, hogy az nem olyan ruha, amiben levihetem.
szóval. úgy nagyjából most lett teljesen elegem az életből. egy héttel ezelőtt úgy döntöttem,végre akkor a saját boldogságomra fogok koncentrálni. de még ilyenkor sem lehet,amikor pedig akarnám. az elmúlt...2 hét sok volt nekem. túl sok. bőven elég. lassan már tényleg csak azt várom, hogy belerokkanjak valamelyik hülye betegségbe...
Utolsó kommentek