A vampire prince's life

Utolsó kommentek

  • York Ketchikan: A világ nem fekete-fehér, csak tekints a jin-jangra: a feketében ott a fehér és vica versa. Ha már... (2011.09.08. 23:23) Rossz.Rossz?
  • VampireLady: Olyan jó lehet a barátnődnek, hogy ilyen figyelmes és szerető barátja van:) engem eddig mindenki k... (2010.12.16. 20:30) Nyári rege
  • VampireLady: Szia:D most regisztráltam az oldalon és nagyon meglepődtem, hogy rajtam kívül is vannak ilyen "vám... (2010.12.16. 20:30) Tűzhányó
  • Vámpírherceg: @Draco Fenrir: Igen, meglepően hasonlít a gondolkodás módunk. Legalábbis a kommented alapján nagyo... (2010.07.31. 15:11) Június 17.
  • Draco Fenrir: Annyira átérzem a helyzetedet. Én is tapasztaltam már hasonlót, és ha akarod, segítek neked megvál... (2010.07.31. 15:06) Június 17.
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

mi lettem?

Vámpírherceg 2010.04.12. 20:13

ma ráébredtem mi is vagyok valójában. egy számító, beképzelt, önző, dög. röviden tömören. azzá lettem végül, amit a legjobban utálok. amit a legjobban gyűlölök az emberek között. ráébredtem, hogy csak manipulálom az embereket, bár ha nem is szándékosan, valójában mégis ezt teszem. a hamis mosoly, amit minden nap látnak, a hamis érdeklődés, a hamis mondatok, amik a számra jönnek. az, hogy olyan, mintha szeretném őket. mintha érdekelne mi bajuk van, az, hogy segítek nekik. de ráébredtem, hogy ez már nem így van. az élet mindenkin ott hagyja a nyomát. még ha nem is akarjuk, akkor is. nálam lassan 17 év után sikerült. valaha...tényleg minden így volt. segítettem,mert az jó. szerettem az embereket. azokat is,akik bántottak. megbíztam mindenkiben, mindenki felé nyitott voltam. de aztán...szép lassan nem tudtam mit tenni a gyűlő fájdalom, megvetettség ellen. Ha folyton csak hullik a hó, és nincs fény és meleg ami elolvassza, akkor csak gyűlik, és gyűlik,míg végleg el nem temet, és kerít mindörökre fagyos birodalmába. Már nem tudom szeretni őket. Talán már senkit sem tudok szeretni igazán. Van ugyan valaki...akit tudnék. De nem vagyok benne biztos, hogy ő szeret e. Már nem tudok hinni, nem tudok bízni abban, hogy igen,ha én szeretem és kinyitom a szívem és a lelkem,akkor ő is szeretni fog,és ugyan ezt teszi. Ahhoz már túl késő van. De amikor...akkor még túl korán volt. Akkor még gyerek voltam, éretlen, önző, lázadó, kiszámíthatatlan. Most pedig... nyugodt ugyan, de számító. Egy olyan...lény...aki/ami sose akartam lenni,amit a legjobban megvetettem. Amit a legjobban megvetek. Ez, ha lehetséges csak méginkább fokozza a magam iránt érzett gyűlöletet, undort...

Ha tehetném...bezárnám magam egy szobába. Sötétbe, fény,hangok,színek,illatok nélkül. Hogy megkíméljem az emberiséget magamtól, és a dolgokat nem érezve ne is vágyakozzak,ne is próbálkozzak a szabadulással...

Hát ezzé lettem. Foghatnám azokra, akik ezt tették velem.Annak mi értelme lenne? Ez most már így van. És ki tudja, hogy létezik e egyáltalán szabadulás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avampireseveryday.blog.hu/api/trackback/id/tr711915824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása