elhagyatottnak érzem magam.újra. vagy...talán megint. ülök a szobámban a gép előtt, és percről percre egyre jobban azt érzem, hogy teljesen egyedül vagyok.mintha senki sem létezne rajtam kívül. vagy mintha mindeki itthagyott volna.deja vu-m van. nagyonis van egy ember az életemben, aki egy korábbira emlékeztet. egy jóval régebben megismert emberre. A viselkedése, a stílusa...minden.és nem tudom ezt hova tenni. mert az ilyen dolgokba bele van kódolva az a klehetőség, hogy a régi hibákat újra elkövetjük,ha nem figyelünk eléggé. azt pedig semmiképp sem szeretném. egy olyan hibát elég egyszer elkovetni. bőven elég.
tegnap előtt névnapom volt. hát. nem tel túlságosan névnapi hangulatban, de azért élveztem.pr ember felköszöntött ( van aki másodjára 4 nap alatt :) ). jólesett hogy gondoltak rám.viszont volt aki megkérdezte msn-en,hogy miért van kiírva az,hogy "köszi,aki gondolt rám."...inkább csak annyit5 mondtam neki,hogy magán ügy.
hát,nem is tudom mit írhatnék.szeretek valakit.nagyonis.csak még nemtudom hová tenni ezt az érzéset.van,hogy rágondolok,és csak egy jóbarátként jut eszembe, máskor meg 5 percenként nézem meg facebookon, vagy myvipen a képeit...már nemhiszek a mesékben...már fél éve nem. de mégis szeretném, ha ez örökké tartana.
Utolsó kommentek