A vampire prince's life

Csendesen telik a ma este. Mondhatni, átlagosan, pedig távolról sem átlagos a mai nap. Másfél évesek lettünk a szerelmemmel. Kevés időt tölthettem ma vele, az is inkább rohangálás volt egyik helyről a másikra. Tudom, hogy nem az ő hibája. Csak jó lett volna...kicsit együtt…

Még mindig beteg vagyok. Talán, kicsit rosszabbul is,mint eddig. Most már hányinger is társul a fejfájás és a szédülés mellé. De boldog vagyok. Boldogabb,mert tegnap velem volt, itt aludt velem az, akit szeretek. Mindennél jobban.Írtam neki egy verse. Nem tudom hogy jött, nem éreztem…

 Félek, és csak azt szeretném, hogy itt legyen velem. Hogy egy picit, legalább néhány órácskát vele tölthessek. Soha többé nem leszek olyan,mint azelőtt. Csak legyen itt velem. Félek. Szükségem van rá. Csak itt lenne velem...csak magához ölelne. Tegnap azt mondta, lehet, hogy…

Beszéltem ma a szerelmemmel. Nem tudom, mit éreztem közben pontosan. Nagyon hiányzott...hiányzik. Azt írta, jobb volt, hogy nem beszéltünk. Jobban érezte magát tőle egy kicsit. Fura érzések kavarognak most bennem...tudom hogy szeret. Tudom, hogy gondjai vannak, és nehéz az élete. De…

 Beteg vagyok. Sokszor mondták már, hogy a lelki dolgok kiütközhetnek testi betegségként. Megtörtént. Megint. Fura érzés "elájulni", mármint ha a tegnapi ájulás volt. Még sosem találtam magam az ágyam mellett feküdve/ülve a földön úgy, hogy ne emlékeztem volna…

 Ajánlanék egy számot mindenkinek... www.youtube.com/watch Szürke felhők gyülekeznek...már közeleg a tél, s jéghideg karmai hamarosan lecsapnak a magányos kis veréb gyönge testére. Megfagy. Kicsiny testét eltakarja a hó; s a kotró autó oldalra túrja egy kupacba.…

El fogjuk veszíteni egymást. Az ilyen játékok mindig így végződnek. Két hét. Két hét, s ezalatt én távol leszek. Két hét, míg egymással nem,de márki mással beszélünk. Az ilyen játékok mindig így végződnek... Ilyenkor mindig belép egy harmadik fél...s én mégis…

 Ma eszembe jutott egy idézet. A hamis mosoly mindent elfed. Örömet, bánatot. Emberek százait csaphatjuk be jó szándékból,vagy csak valós érzelmeink leplezése miatt. De a hamis mosoly álcája mögött önmagunk lehetünk. Teljesen önmagunk...saját, beteg lelkünkkel. Hát nem…

Nem tudok mit írni...Egyszerűen nem. Még mindig az előző hetek gondolatai járnak a fejemben...összezavarodtam. Már nem tudom, ki, mit szeretne...A nyelvvizsga...valahogy távoli, elérhetetlen dologként lebeg előttem...pedig holnap lesz.Máshol jár az agyam...azt az időt…

Néha mindenkinek el kell gondolkoznia a saját értékein. Néha mindenkinek számot kell adnia az életében elértekről. Nem hittem volna, hogy ennyire félreismertem, áltattam magam.Rossz ember vagyok. Rossz ember vagyok? A nap mint nap történtek egyre jobban a kijelentő mód irányába…

 Sosem gondoltam, hogy valaki egyszer ráébreszt majd, mennyire rossz ember vagyok. Hogy folyton bántom a körülöttem lévőket, a legközelebb állókat a legjobban - akár egy sündisznó. Hogy ezért nincsenek barátaim,vagy hogy a hajdani legjobb barátom ezért...kezdett el utálni.…

 Mára csak egy mondatot tudok lejegyezni. Köszönöm, a megérzéseimnek, hogy az emberek nem tudnak teljesen hülyének nézni; valamint hogy még életben vagyok. Ennyi lenne. A függöny lement.

Darabokban heverek...csak ennyit tudok írni. És...mindenben bizonytalan vagyok. Hol van az a világ, amit szerettem? Miért hullik darabokra minden? Miért ...kell mindennek bizonytalannak lennie? Hol van az...az az érzés, ami mindent rendbe tett? Egy ölelés elég volt, hogy elhiggyem,…

 Hosszú idő óta nem írtam ide, valóban. Nincs konkrét oka, szimplán elfeledtem. Sok minden történt azóta...1 éve vagyok együtt a szerelmemmel, és csodálatos év volt. Csodálatos, bár néha zötyögősebb, nehézkesebb. Történt jó, és rossz, de kitartottunk egymás mellett.…